Újdelhiből Nagykanizsára – megérkezett a Brunner-hagyaték – fotógaléria

„Brunner Erzsébet 2000 márciusi keltezésű végrendeletéből derült ki: Nagykanizsának – ahol 252 festményüket gondozták már addig is – életművük újabb jelentős darabját adományozzák. - A végakarat szerint kettéosztották a műveket, két „egyenrangú” félre, abból a szempontból egyformára, hogy a néző számára, bármelyiket látja, feltárul minden alkotói korszakuk, az egész munkásságuk – avatott be Kőfalvi Csilla, a Magyar Plakát Ház és a hozzá tartozó Képzőművészetek Háza igazgatója. – Az egyik gyűjtemény Indiában maradt, az Indira Gandhi Nemzeti Kulturális Centrumban, a másik pedig immár itt nálunk. A delhi magyar nagykövetségről a Külügyminisztériumba címzett ládák diplomáciai küldeményként tették meg a nagy utat, így mentesülve a kicsomagolástól, a vámvizsgálatoktól. (…) A 623 olajfestmény és a 21 grafika „akklimatizációja” után szerdán, restaurátorok közreműködésével kezdődik az anyag „érkeztetése”, elsődleges feldolgozása, a nagyközönség júniusban, a Múzeumok éjszakáján (vagy talán kicsit előbb…) láthatja majd először a képeket, sietni azonban immár nem kell: ez a „nyolc láda Sass Brunner és Brunner” immár mindörökre Nagykanizsán marad.”

„-Abban, ahogy Indiában ma Magyarországra tekintenek, szerepet játszik az ő munkájuk, ottani ismertségük – bocsátotta előre Bethlenfalvy Géza Kelet-kutató professzor, az újdelhi Magyar Kulturális Intézet volt vezetője, a Brunner-hagyaték egyik kezelője, aki többször is megfordult Brunner Erzsébet indiai otthonában. – 1970-ben találkoztunk először, s 2001-ig, a haláláig tartottuk a kapcsolatot. Rendkívül kedves, kommunikatív hölgynek ismertem meg, akit sokan szerettek. Házának ajtaja mindenki előtt nyitva állt, az országot irányító értelmiségi elit nagy része járt hozzá. Ebből kifolyólag sosem volt egyedül, valaki mindig vendégeskedett nála: festő, író, politikus – vagy esteleg mindhárom.” (Zalai Hírlap, 2010. október 16.)

Képgalériánkba a Zalai Hírlap archívumából válogattunk fotókat.