Egy százalék indián a Kazamata előadás-sorozatban

Címkék#Szabó Domokos #szakkör #előadássorozat #Hajdu Szabolcs

Három debreceni csávó összejön negyedik haverjuk temetésére. Érkeznek velük a feleségek, barátnők. A három pár nem hagyja otthon a saját gondjait sem. Színházban jártunk a pincében. A zalaegerszegi ZAZEE szervezte Kazamata sorozat Egy százalék indián előadásán. „Büszkék vagyunk rá, hogy az egyik legkiválóbb kortárs magyar drámát mutathattuk be Zalaegerszegen, Hajdu Szabolcs Egy százalék indián című művét” – olvashattuk a ZAZEE kulturális egyesület örömjelentését október 9-e után.

Arany Horváth Zsuzsa

Lehetnek is. A független rendező ma már világhírű, a darab filmváltozata pedig egy nappal később debütált a magyar mozikban, mint ahogy a zalai közönség láthatta a Göcseji Múzeum pincéjében a Kazamata előadássorozat keretében a Látókép Ensemble jóvoltából. A ZAZEE egyértelműen hiánypótló színházi programot valósít meg Egerszegen Progresszív, a kortárs darabokkal naprakész, egyidejű, a zalai nézőt bekapcsolja a fősodorba. A közönséghála az érdeklődésből is látszik: az Egy százalék indiánból már két előadást kellett tartani.

„Sokan maradnak egyedül az 50-es éveikre, majd próbálnak új szerepeket, identitást találni. 8-10-15 identitást kell nekünk váltani egy életen át, miközben az előző generációknak nem volt erre szükségük.” – nyilatkozta nemrég Hajdu Szabolcs a történetről szólva. Valóban három középkorú pár más-más előjelű, de azonos irányba tartó válsága tárul elénk. Andris és felesége készül elhagyni az országot, egyetemi állás várja a férfit, a nő azonban nem látja önmagát a közös jövőben. Árpi bizonytalan, álmodozó, adósságokba keveredő férfi, tökéletes meg nem értésben élnek hideg-rideg, megkeseredett nejével. Rajmund agresszív, ám lecsúszott egzisztencia, fiatal, megadóan tűrő barátnőjén konkrétan uralkodva kaparja össze maradék önbizalmát.

Mennyi az egy százalék indián?

Ismeretes, a szerepeket alakítók (Hajdu Szabolcs, Gelányi Imre, Szabó Domokos) évtizedek óta ismerik egymást, gyerekkoruk abban zajlott, amit az Egy százalék indián mutat. (A cím a divatos géntesztre utal. A meghalt, „nagyonmagyar” barát tesztje főleg szlovák, német, askenázi és egy százalék indián származást mutatott ki. „Na, akkor az az egy százalék volt benne a magyar”, hangzik el az előadásban.)
Amúgy a párkapcsolat a fő vonulat, ahogy a trilógia másik két darabjában is.
A történetek főhősei középkorú párok, akik a lehető leghétköznapibb, de az adott életszakaszban mégis megoldhatatlannak tűnő problémákkal küzdenek. Ez a tehetetlenség ingerültséget, kétségbeesést szül, és a színdarabok során rendszerint párkapcsolati válságot idéz elő.
A magyar középosztály életközepi válsága – milyen szépen, szofisztikáltan hangzik, ámde a darab s filmvalóság a verbális és nemegyszer a tényleges agresszió talaján mozog. („Igen, kék foltos a karom, meg az oldalam, de látom rajta, hogy utána mindig megbánja”, mondja az egyik feleség. „Velem mi lesz ott?, én mit csináljak Mexikóban?, te csak magadra vagy képes gondolni, nézz magadra, mi lett belőled”, így a másik. „Kölcsönt?, igen, kölcsönkértem. Vettem három hajót, és akkor mi van?, nagyon szépek, ha felújítom, el lehet adni”, ekképp a harmadik.)
Az Ernelláék Farkaséknál a gyereknevelési vitákról szól, a Kálmán-nap a szex, az intimitás elmaradásáról, az Egy százalék indián pedig az örökölt magatartási modellekről, úgymint hímsovinizmus, feminizmus és a többi.

Párkapcsolat és ami meghatározza

Nyomorúságos a felismerés, hogy az ember számára a cselekvésnek nincs túl sok mintázata, ugyanolyan koreográfia szerint haladunk végig az életen. Nem tudunk kilépni a velünk hozott, gyerekkorban látott-tanult sémákból, olvashatunk akárhány önismereti könyvet, részt vehetünk akárhány lélekbúvárkodáson, megfogadhatjuk akárhányszor, hogy másképp csináljuk, mint a szüleink. Erősen figyelünk, kontroll alatt tartjuk magunkat, aztán éles pánikhelyzetben ugyanoda nyúlunk, ahonnan addig is vettük a reakcióinkat. Nincs átkeretezés, legalábbis Hajdu Szabolcs határozottan állítja. Ötven körül pedig vagy elszörnyedünk, látván, nem fog sikerülni a másképp csinálom projekt, vagy észre sem véve magunkat, természetesnek érezzük, ha elnyomunk, lenyomunk magunk körül épp olyanokat, akiket nagyon nem kéne.
„Az elejétől a végéig ugyanaz a néhány alapvető dolog határoz meg egy férfi-nő, vagy egy szakmai kapcsolatot”, mondja tárgyilagosan Hajdu Szabolcs, aki nem fél a saját életében motívumok után bányászni. Illetve olyan nagyon nem kell kutakodni, a házassága szinte a filmírással párhuzamosan futott zátonyra színésznő alkotótársával. Pedig biztos el voltak tökélve.
A pincebeli zilált nappali jobb időket látott bútorai között járnak ki-be a karakterek, a távozás, visszaérkezés ritmusa hiába gyorsul, nem tart sehova. Az itthon maradni vágyó feleség sírástól rázkódó válla zárná a képet, ha nem jönne vissza a férje. Érezni kéne a változás reményét?