A zalai dombok között feltörő „fekete arany” – 55 éves a zalaegerszegi olajipari múzeum

Az épülő szabadtéri olajipari múzeum előkészületi munkálatairól folyamatosan beszámolt a Zalai Hírlap. „ Méltó kezdeményezése a városnak és a Dunántúli Földgáz- és Kőolajtermelő Vállalatnak ez az olajtörténeti kiállítás, annál is inkább, mert annak idején – harmincegynéhány éve – éppen a zalai dombok között tört a felszínre először hazánkban a folyékony „fekete arany”, a kőolaj. Azóta az olajbányászat a megye első számú iparágává lett, a köztudatban összeforrt megyénk és a kőolaj fogalma. Jogos tehát, hogy ezen a tájon talál majd otthonra ez a minden bizonnyal nemzetközi érdekességű múzeumi kezdeményezés. S akiknek áldozatkész munkája, segítsége mindezt elénk varázsolja majd: a telket és az egyik — eredetileg kilátónak szánt — fúrótornyot a zalaegerszegi városi tanács adja, a kivitelezési tervet és a berendezések zömét pedig az olajipar bocsátja a múzeumépítők rendelkezésére. Vagyis valójában szinte ingyen jutunk az említettek jóvoltából egy új, pompás, „legújabbkori” múzeumi látványosság birtokába. Hiszen bizonyos, hogy amennyiben a jövőben sem lankad az építők áldozatkészsége, a skanzennel együtt így ritkaságszámba menő múzeumi komplexum várja majd az olai városrész látogatóit.” (Zalai Hírlap, 1968. július 21.)

Arra, hogy mik voltak a legfőbb szempontok a múzeum létrehozásánál, s mit láthatnak majd az érdeklődők a kiállításban, Dedinszky János, a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat főgeológusa válaszolt a megyei napilap 1969. szeptember 7-ei számában: „- Harminc év az olajiparban már nagyon nagy időnek számít. Elegendő ahhoz, hogy a legkorszerűbb technikai berendezések is elavuljanak. Az olajipari múzeum létrehozásával a Dunántúlon még fellelhető olajipari műemlékeket szeretnénk megmenteni a feledéstől. Persze sok mindent már így sem tudunk: megsemmisültek, végérvényesen eltűntek. A múzeum ugyanakkor oktatási, ismeretterjesztési célokat is szolgál. Nem véletlen, hogy ezeket a régi „olajos” emlékeket éppen a Göcseji Falumúzeum szomszédságában tekinthetik meg a kíváncsiak. Zalában ma is az ősi, több száz éves hegyi pincék mellett dolgoznak azok a szivattyúk, „óriásszúnyogok”, amiknek egy darabját itt is bemutatjuk. A híres helyi építőművészet hírmondói mellett ez is egyik sajátossága az itteni vidéknek. Ha valaki meg akar ismerkedni a megyével, Zalát, mint az olajipar bölcsőjét is látnia kell. Az „ipart” itt évtizedekig az olajipar jelentette. S a zalai emberek életét legdöntőbb módon befolyásolta. A változást csak az tudja igazán lemérni, aki összehasonlítja a skanzenben látható füstöskonyhás lakást azzal a házzal, aminek az oldalfalán már ott ketyeg a gázóra.”

Képgalériánkba a Zalai Hírlap archívumából válogattunk fotókat.