A Taliga mára új értelmet nyert – Beszélgetés Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművésszel

El sem lehet téveszteni a házat, amelyet otthonául választott a Szabolcs házaspár: a csatári templom melletti régi iskola épülete előtt az alkotó Tudomány című szobra fogadja az érkezőt, s a férfialak arcában mintha a művész vonásai köszönnének vissza. A házat annak idején a korábbi tulajdonosától, egy asztalostól vették meg, műtermet alakítottak ki, s az épületet sok munkával saját képükre formálták. Van benne rutinjuk: a zalacsébi malmot is maguk újították fel, ahol most családi vállalkozásként vendéglő és szálláshely működik. A csatári házat fedett terasszal egészítették ki, amely alatt szabadtéri kiállításon sorakoznak a művész szobrai, köztük Diana holdistennő, a vadászat istennőjének alakja.

– Dianát úgy szokták ábrázolni, hogy egy lelőtt szarvast visz a vállán, de én úgy láttam, sokkal szimpatikusabb volna, ha egy őzikét hozna, és nem gyilkolna, hanem megmentené. Mellette ott van a vadászkutya, kicsit az is csodálkozik, hogy most mi a helyzet? – kalauzolt a művész, aki semmit sem változott: továbbra is a saját útját járja, s bárhonnét jön a felkérés, a saját igazságát mondja a szemünkbe. Legutóbb Balatonalmádiban volt kiállítása szeptemberben, az Ars Sacra fesztiválon.

– A vírushelyzet ellenére nagyon jól sikerült a kiállítás, kis csoportokat engedtek csak be, de így legalább mindenkivel tudtam beszélgetni, hoztam azt a fecsegős-tanítós formámat – mosolygott Szabolcs Péter.

Hozzátette: a szakrális művészet nagyon közel áll hozzá, ezért különösen jólesett neki, hogy a fesztiválra meghívták.

– Pályafutásom kezdetétől készítek vallásos jellegű szobrokat, például Krisztus-ábrázolásokat, Szent Ferencet. Nem tudok más utat követni, ami azért érdekes, mert alapvetően nem vagyok vallásos, de most már azt állítom, hogy a világmindenségre nyugodtan rámondhatjuk: Isten. Mert a hitet nem készen kapjuk, de eljuthatunk hozzá. A tárlatra nem csak szakrális alkotásokat vittem: az elmúlt évtizedekből öregséggel, gyermekkel, elmúlással, boldogsággal kapcsolatos műveket is kiállítottam Balatonalmádiban. Manapság ritkán van kiállításom, s ez a felkérés abba a helyzetbe hozott, hogy végig kellett gondolnom az időt, amit megéltem, és az életkoromat – mondta a 78 éves művész.

– Arra a kérdésre kerestem választ, hogy megtettem-e, amit adott időben meg kellett tennem, és megfogalmaztam-e, amit el kellett mondanom. A vezérfonala mindennek az igazság: a szeretet, a barátság, a boldogság, az elmúlás igazsága. A műveim erről szólnak, s talán ezért szeretik az emberek a munkáimat, mert felismerik bennük a maguk félelmét, fájdalmát, boldogságát. Elvittem például a Taligát. Én a kínai horoszkóp szerint Ló vagyok, a szobor pedig egy lófejű embert ábrázol, aki maga mögött húz egy taligát, azon egy halottat. Ez egy régi szobrom, de most új értelmet nyert, hogy ilyen sokan meghalnak a koronavírus miatt. Mert nem tudjuk, hogy mi lesz holnap, és kinek lesz halottja…

Szabolcs Péter azt is elmondta, a balatonalmádi kiállításra készülve eszébe jutottak az elvetélt munkái is, mint például a zalaegerszegi Vizslaparkba szánt emlékmű.

– Amikor elvitték a Lenin-szobrot, vidámságot akartam a helyére vinni: átvágni a dombot, csinálni egy horhost. Régen a parasztemberek ilyen horhoson mentek fel a hegyre egy szekérrel, és mind mélyebbre vájták a horhost, annál inkább felszínre került a történelem, a talált kincsek, a csontok... Ahogy tehát haladunk előre az időben, annál jobban előkerül a múlt. A Lenin-szobor helyére akartam tenni a Göcseji keresztet, a horhos oldalában zalai történelmi emlékek lettek volna, és a horhosban lehetett volna szánkózni is – idézte fel régi elképzelését az alkotó, aztán az aktualitásokról váltunk szót, hiszen hamarosan Zalaegerszeget újabb Szabolcs-szobor díszíti.

– A Dél hercegnője mellett épül most a Kis herceg társasház, és a tervező megkeresett, hogy adnék-e egy szobrot a kis parkba, amit ott kialakítanak, s én szívesen ajándékozok egy oda illőt, egy szerelmespárt. Teskándra pedig az iskolához Csukás István-szobrot készítek, és a posztamensben bent lesz Süsü, a sárkány, mégpedig gyerekmagasságban, hogy az iskolába menő gyerekek szembe találják magukat vele, és jókedvre derítse őket. Hátha meg is simogatják a fejét, például, hogy aznap ne kelljen felelniük – nevetett a művész, és reménykedik is ebben, mert mindig örül, ha a szobrai és az emberek között ilyen bensőséges viszony alakul ki.

Arról a régi tervéről sem mondott le, hogy a zalaegerszegi, páterdombi műtermét élettel tölti meg, kiállítóhelyként üzemelteti, és új otthonáról, Csatárról sem feledkezik meg. A Csatári Bibliának szeretne emléket állítani, ami az egyik legszebb megmaradt példánya a magyar és ezen belül a bencés kódexművészet alkotásainak.