Kvártélyház 2024: a zalaegerszegi nyári szabadtéri színházi szezonról

Többféle kísérletezés előzte meg: az egervári vár, az alsóerdei erdei színház éppúgy izgalmasan romantikus volt, mint a város közepén álló, valaha katonák szálláshelyéül szolgáló épület magas falai közé épített nézőtér. A Kvártélyház majdnem két évtizede bizonyítja, a közönség hálás, hogy nem kell messzebbre utazni, és a szúnyogok sem háborgatják a műélvezetet. A kínálatról e helyt azóta a Kvártélyház Szabadtéri Színház munkatársai gondoskodnak Tompa Gábor vezetésével. Aki nemcsak a tervezést-szervezést  irányítja, de - azonos nevű pályatársától megkülönböztetve magát - Tompagábor Kornél néven állít színre előadásokat. 

A közel két és fél hónapnyi repertoár összeállítása igazi kötéltánc. A darabválasztás, a színészek egyeztetése, a nézők igényeinek kiszolgálása, figyelmük szokatlan produkciók felé irányítása, az atombiztos sikerművek mellé társított kísérletező színház szortimentje, a nehézségek leküzdése logisztikai mutatvány. És akkor még az eső lábáról nem is beszéltünk. Az egyként hálás néző pedig ritka tünemény. Persze, nem is kell tudnia a képzeletbeli függöny felgördülése előtti hetek, hónapok álmatlan küzdelmeiről.

A pillanat számunkra ott kezdődik, amikor a eobarokk udvar négyszöge este fél kilenckor zárja fölénk az alkonyt, s a falak, ablakszemek ránksugározzák a napközben összegyűlt meleget. Idén, ahogy tavaly, is a leglengébb öltözék is elegendőnek bizonyult esténként.

A Kvártélyház Szabadtéri Színház által 2024-ben színre vitt darabokban az összefogó kapocs talán abban ragadható meg, hogy mindegyik az esendő ember zűrzavaros érzelmei körül forgolódott. Nem tudni, ebben mennyi volt a szándék és a véletlen, de a nagy amerikai énekes magánéleti szenvedéseitől a néptáncrendből kirajzolódó roncsolódó emberi kapcsolatokig húzott az ív. Amiben a gyermeki bizalom elvesztése, a szerelem mélyre fúródott tüskéi, a férfi-nő örök harca, a tehetség beváltása, a társadalom szabályai előli elszánt menekülés kapott reflektorfényt. 

Június 25-én a Frankie, a király és a kárhozott című önálló esttel érkezett a XI. ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivál nyitányként Bakos-Kiss Gábor Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Győri Nemzeti Színház igazgatója. Bakos-Kiss Gábor  megfordult a Hevesi Sándor Színház Mágnás Miska előadásában, és két nyáron is játszott a Kvártélyházban a Charley nénje című vígjátékban. Ezúttal a Frank Sinatra őstehetsége mögötti kényszeres önmegvalósítást ásta elő az amerikai álom csillogása alól. Hajdu Tibor közreműködése szerencsésen hozta vissza az életutat a groteszk zárójelei közé.

A ZA-KO folytatásában Bősze Ádám zenetörténész „Dalra, magyar!” – a magyar nép leghíresebb dallamai címmel tartott derűs, interaktív előadást, az eső miatt a moziban. Az egymásra hangolódás ott is működött, el is határoztuk, többet foglalkozunk a klasszikus zeneirodalommal.

Az idei sztár minden bizonnyal Mucsi Zoltán színművész volt, aki saját életéről mesélt rengeteg humorral az Egy életem sorozatban. Kiderült, lakatosnak tanult, focista szeretett volna lenni, majd postásság helyett segédszínész lett belőle a szolnoki színházban. A hétköznapi emberek életét is össze lehet rakni ennyire élvezetes kaleidoszkóppá, csak kellő önirónia kell hozzá?

A ZA-KO idei negyedik fejezeteként Tomapagábor Kornél felnőtteknek való beavató színházi előadása debütált, az Antigoné-projekt Dura Veronika színművész és dr. Aradi Krisztina bíró közreműködésével került, nem a színpadra, hanem a párbeszéd érdekében eléje. Nem mondom, hogy nem feszengtünk, nyomasztó lyukat érzékeltünk a műveltségünkön, hogy is volt az Antigoné sztorija?, néztünk egymásra. Mégis, önvizsgálatra sarkallóan érdekes volt az igazság, az igazságosság, a törvény, a jog, az erkölcs színeváltozásaira, nézőpont váltásaira szánni egy estét, s megtudni, az igazságszolgáltatás előítéletei nem veszélytelenek.

Azután Csehov három egyfelvonásosa került színre. A beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház A medve, A dohányzás ártalmairól és a Leánykérés című darabokat hozta el Vidnyánszky Attila rendezésében, Orosz Melinda, Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Varga József és Tóth László szereplésével. A beregszászi színház még 1997-ben mutatta be a Medve és a Leánykérés vaskos tréfáját, s A dohányzás ártalmairól című megindító monológot, mely a Kossuth-díjas Trill Zsolt rendkívüli előadásában csak eleinte vicces: egy feleségétől rettegő kisember pillanatnyi lázadása, keserűsége bontakozott ki a darabban. Az est visszavezetett a klasszikus színjátszáshoz, átadhattuk magunkat a színészi mesterségbeli fölény élvezetének, érezhettük, a színész, azaz A Színész bármilyen homályos szöveggel képes leejteni az állunkat. Az idei szezon egyik világító csúcspontja volt az a szombat.

A Joe DiPietro-Jimmy Roberts páros műve, az Ájlávjú – Te édes, de jó vagy, légy más című jókedvű musical-revü a párkapcsolatok csatateres világába kalauzol, még tavaly megszületett, de idén sem volt ok a panaszra. Négy fiatal színész (Dura Veronika, Támadi Anita, D. Varga Ádám, Szentgyörgyi Dániel) negyvenöt különböző szerepben, húsz élethelyzetben tobzódott Tompagábor Kornél rendezésében. Az előadás koreográfusa Kósa Ruben volt, a hangszerelés Máriás Zsolt munkája. Három zenész (Zumbók-Jakobovics Nikoletta, Salamon Attila és Máriás Zsolt) játéka támogatta az előadás stílusban tartását.

A Hair című musicalra valószínűleg tudat alatt már nagyon vártunk, csak nem tudtuk, hogy a Padlás és A Pál utcai fiúk utánra tervezi Tompagábor Kornél. A Kvártélyház Szabadtéri Színház és a Soproni Petőfi Színház számos fiatal színészt felvonultató közös produkcióját  Fertőrákoson, majd a Kvártélyházban mutatták be, Sopronban bekerül a repertoárba. A dalok által érzékenyen erősített, fél évszázad alatt sem fakult üzenetet telt házakkal jutalmazta a közönség.

A Zalai Táncegyüttes új produkciója zárta a 2024-es kvártélyházi évadot. Kalotaszeg Zrt. címmel adták elő, Kósa Ruben alkotása apellált az áthallásokra, az aktualitásokra, amit a kalotaszegi táncrendbe rejtett. Az együttes tánctudása az eltáncolt történet felett, mögött több mint profi.