Aktualizált, de játékos a Hevesi-színház Mágnás Miskája

A látszat az úr, az ember sorsa sokszor nem a tudásától, felkészültségétől függ, sokkal inkább attól, hogy adja elő, vagyis miként menedzseli magát, elég jól öltözött, avagy csinos-e, képes-e, hajlandó-e kedvébe járni annak, akitől adott esetben az élete, a karrierje függ... Összegezhetném ezzel a néhány sorral egy kortárs dráma üzenetét is, de a helyzet az, hogy a Mágnás Miska című, először 1916- ban bemutatott operettből szintén kiolvasható mindez.

A nagy sikerű darabot majd´ húsz év elteltével tűzte újra műsorra a Hevesi Sándor Színház, és bár csak néhány napja, múlt pénteken volt a premierje, alighanem megelőlegezhető: sikerre ítéltetett ez az előadás is. Harangi Mária rendező aktualizálta, leporolta a művet, tette mindezt úgy, hogy közben nem vette el játékosságát, meseszerűségét, báját. A Mira János díszletei között, Szőke Julianna jelmezeiben megjelenő hősöket pedig éppenséggel a XXI. század eleji, „felső tízezer” partijain is el tudnám képzelni.

Még tart a nyitány, amikor felmegy a függöny és, hogy ne csak az üres színpad látványa jusson arra a néhány percre is, a nagymama múltidéző álmát láthatja a közönség. Később aztán „beugrik”: abban a vásárban tűnhetett fel az a bizonyos segédjegyző...

A történet a műfajnak megfelelő, igaz, ez esetben a primadonna és a bonviván helyett a táncoskomikus és a szubrett, vagyis az egyszerű Vas megyei lovászfiú, meg az ő kedvese a mese két igazi főhőse. Korláthy gróf (Balogh Tamás) feleségével, Stefániával (Czegő Teréz) és lányával, Rollával (Debrei Zsuzsanna, Benedekffy Katalin) békésen éldegél kastélyában, mígnem feltűnik a vasútépítő mérnök, Baracs István (Bot Gábor, Bakos- Kiss Gábor) és persze szerelembe esik a grófkisaszszonnyal. Arisztokrata körökben az érzelem nyilván kevés a házassághoz, az Afrikában vadászó, itthon több hold földet birtokló Eleméry grófot (Andics Tibor) inkább szeretnék vejüknek a szülők. Ráadásul a vasút sem ott épülne, ahol Korláthy szeretné, Baracs meg nem az a korrupt fajta. Az igazságérzetében megbántott, de persze Rolla iránt őszinte érzéseket tápláló mérnököt sem kell félteni: Leopolddal, a főkomornyikkal (György János) szövetkezve Miskát, a lovászlegényt (Hertelendy Attila) az oroszlánokat kergető előkelőség bőrébe bújtatva küldi az estélyre, tegye lóvá az úri társaságot. Az eseményeket azonban kissé összezavarja, hogy félreértések miatt Rolla meg a Miskába szerető Marcsából, a talpraesett cselédlányból (Foki Veronika, Lőrincz Nikol) farag flancos dámát. Szerencsére az unalmas hézköznapokba lopási szenvedélyével izgalmat csenő kleptomániás, ám bölcs Nagymama (Mester Edit) tisztán látja a helyzetet és segíti a fiatalokat. A dolgok végkimenetelén a két szerethető, önmaga és az egész díszes társaság karikatúrájává is váló gróf, Pixi (Kiss Ernő) és Mixi (Szakály Aurél) sem tud változtatni, sőt, az sem, hogy végül Eleméry hazatér. Az már csak hab a tortán, hogy időközben elvarázsolta a „mesés Távol-Kelet”. Na, ja: a korral haladni kell.

A szerepformálások mértéktartóak és igényesek, nincs felesleges túlzás, nincsenek olcsó poénok, noha mindenkinek van módja a mókázásra: ki jobban, ki kevésbé él a lehetőséggel. A dalok és a koreográfiák – utóbbiak Stefán Gábor munkái – illeszkednek az előadáshoz, a kórus egységes és remekül szól a zenekar is (a karmesteri pálca Cser Ádám vagy Páll János kezében van). Noha az, aki operettet néz, elsősorban szórakozni szeretne, a műfajt kevéssé kedvelők elfilozofálhatnak például azon, hogy akkor most végülis ruha teszi az ember vagy sem...


Töretlen népszerűség
■ A Mágnás Miska máig tartó népszerűségét – a fülbemászó melódiákon kívül – köszönheti az 1949-ben készült filmnek is, melyet Keleti Márton rendezett
■ Az arisztokrata élet kigúnyolását megcélzó operettfilm minden idők egyik legnézettebb hazai mozija
■ Az eredeti művet Békeffy István és Kaszó Elek dolgozta át. Romvári Gergely ezt, továbbá a Békeffy István és Bakonyi Károly filmforgatókönyve alapján készült Szabó Borbála-átiratot, illetve a Mohácsi testvérektől elcsent idézeteket is felhasználta