Uborkaszezon, avagy a kabakosok júliusa

Az utóbbi, szinte elfeledett szóra nemrég csodálkoztam rá. Ismertem persze, de a családban talán édesanyám használta utoljára, a jelentése: a saját konyhánknak a kertje, vagyis, ahol a család betevő falatját teremtjük elő. Egy, a növényvédelmi furmányokkal felkent szakember frissítette fel vele a szókincsünket, előadása után elárulta, a kertészetekkel, a piacra termelőkkel ellentétben a saját konyhakertjében a család asztalára szánt zöldségektől, gyümölcsöktől ő is igyekszik vegyi fegyverek nélkül távol tartani kártevőket, a betegségeket, s a növények táplálásáról is hasonló elvek mentén gondoskodik. A biodiverzitás, a növénytársítás sokat segít, a csomborok, körömvirágok, büdöskék, kaprok és egyéb fűszernövények között kevesebb az esélyük a fenevadaknak - legyeknek, férgeknek, hernyóknak, levéltetveknek - , hogy megtalálják kedvenc zöldségüket. Az idei év, lekopogom, kedvezett a bio-, és öko-kertészkedésnek. Eddig kegyes volt hozzánk az időjárás, a kérdés, mit művel majd veteményesünkkel a tomboló kánikula.

Az éppen most viruló növények között a paprika és a paradicsom szerencsésen túljutott a kamaszkoron, hamarosan kezdődhet a lecsószezon, a kabakosok pedig egyenesen a fénykorukat élik. A tökfélék (Cucurbitaceae) családjának Benjáminja az uborka, amely miatt az utóbbi években pár kolumnát telesírtam kudarcaimat panaszolva, az idén remekel. Úgy látszik, sikerült gyülekezete számára megtalálnunk a kertben az ideális a helyet, díjazzák a bőséges tehéntrágya-ellátmányt is, s jó néven veszik, hogy szomjazniuk sem kell. Kiskoruk legnagyobb ellenségét, a spanyolcsiga-armadát is szerencsésen kijátszottuk - akár a paprikát és a paradicsomot, az uborkát is palántaként cserépben előneveltem, ráadásul sikerült csapdákba csalni a feneketlen bendőjű nyálkás bőrű csúszómászókat.

Summa summarum: a kamra polcain már szinte elegendő üveg uborka-savanyúság sorakozik, a salátának valóból is több zacskóval lefagyasztottam, sőt, a legújabb kedvencünk, a számos variációban elkészíthető, hidegen is kiváló uborka-krémleves alapanyaga ugyancsak a mélyhűtőben tartózkodik. Megjegyzem: bár az uborkát (kabakos testvéreivel együtt) a zöldségek között tartjuk számon, a botanikai besorolása szerint valójában gyümölcs (a magházban található magokat körülvevő húsos termés miatt). Mindenesetre antioxidánsokban gazdag, tápláló kertlakó, emellett alacsony kalóriatartalmú, sok vizet és oldható rostot tartalmaz, így ideális a hidratálásunk elősegítésére. Az egészségügyi előnyeinek maximális kihasználása érdekében együk a zsenge héjával együtt, a hámozással csökkentjük a rostok, vitaminok és ásványi anyagok mennyiségét. Nem csak a konyhában, a fürdőszobában is hasznát látjuk: a pépje puhító, nyugtató tulajdonságairól ismert, bátran az arcunkra kenhetjük (főleg, ha bio), elvégre már Kleopátra is szépészkedett vele.

A legcsinosabb kabakos a csipkés szélű, aprócska repülő csészealjhoz hasonító patisszon, más néven csillagtök (Cucurbita pepo convar. patissoniana). Ha a csipkék mellett vágjuk fel, bepanírozva a rántott halszeletre hasonlít. Sokáig nem igazán szerettem, mert a cukkíninél macerásabb a feldolgozása. Persze megéri bíbelődni vele, mert jó magnézium-, kalcium-, réz-, vas-, niacin-, A-, és C-vitaminforrás. Sajna, nem áll el olyan sokáig, mint a többi tökféle, de szárazon és mosatlanul, papírzacskóba csomagolva a hűtőszekrény zöldséges fiókjában pár napig kibírja.

A cukkíni a kabakosfivérek egyik népszerű változata, könnyen kezelhető, sokféleképpen felhasználható, nálunk a tökfőzelék is cukkíniből készül. A kertben a főzőtöknél kevesebb hellyel beéri, de tápanyagtartama gazdagabb: biofenolokat, keserűanyagot, fehérjét, A-, B1.2-, C-, és E-vitamint, folsavat, vasat káliumot, kalciumot, magnéziumot, mangánt, foszfort szelént és cinket tartalmaz. A fiatal cukkínit használhatjuk héjastól, a nagyobbat már meg kell hámozni.