Perseidák, azaz Szent Lőrinc könnyei

Augusztus 11-én, 12-én vagy 13-án hajnalban lehet legjobban megfigyelni a jelenséget, akár a Balaton-felvidéken, ám az ország több területén is. Aki részletesen szeretni többet tudni a Perseidákról, a Vega Csillagászati Egyesület honlapján olvashat róluk. 

Mik azok a Perseidák?

"A Perseidák egyike az ismert meteorrajoknak. A 109P/Swift-Tuttle üstökösből származik. Bár a január 3/4-e éjjelén jelentkező Quadrantida, illetve a maximumát december 14-én elérő Geminidák meteorraj erősebb hullócsillag-tevékenységet okoz, mégiscsak a harmadik legaktívabb Perseidák a legismertebb meteorraj. Ennek oka, hogy a másik kettő megfigyelését a téli hideg, és a gyakran borult időjárás megnehezíti, ellenben a Perseidák maximuma kellemes, melegebb, szabadságolós időszakra esik augusztusban."

És miért Szent Lőrinc könnyei?

Az egyesület weboldalán arra is fény derül, hogy miért nevezik Szent Lőrinc könnyeinek: „A kora középkori, keresztény folklórban a Perseidák augusztusi csillaghullását gyakran nevezték Szent Lőrinc könnyeinek. Szent Lőrinc 3. századi vértanú volt, akit megégettek; a hagyomány szerint halálának napja augusztus 10-e volt, ami közel esik a Perseidák mostanában szokásos aug. 12/13-i maximumához. A Perseidák maximuma azonban egyre későbbre tolódik az évszázadok alatt az üstökös és a meteorraj pályaperturbációja miatt, így lehetséges, hogy korábban egybeesett a vértanú ünnepe és a Perseidák maximuma.”

A Perseidák szülőatyja, a 109P/Swift-Tuttle üstökös, amely átlagosan 133 évenként kerüli meg a Napot. A New York állambeli Lewis Swift 1862. július 16-án vizuálisan fedezte fel egy 11 cm-es Fitz lencsés távcsővel, ám ezt nem jelentette be azonnal, mivel azt hitte, hogy a két héttel korábban felfedezett Schmidt-üstököst észlelte – írja a Svábhegyi Csillagvizsgáló. Három nappal később Horace Tuttle is megfigyelte az üstököst a Harvard Obszervatóriumból. 

A periódusát 120 évnek határozták meg, és ez alapján 1982-ben kellett volna visszatérnie, de ez nem így történt. A kutatók újra átnézték az adatokat, és egy 1737-es üstökösészlelést is figyelembe véve 130 éves periódust határoztak meg. Brian Marsden publikálta az üstökös pontosított pályaelemeit, és a visszatérését 1992-re jelezte. 1992. szeptember 26-án Csuruhiko Kiucsi japán amatőrcsillagász észlelte a visszatérő üstököst. A következő visszatérése 2126-ban várható, és a becslések szerint akár szabad szemmel is láthatóvá válhat. A 109P/Swift-Tuttle üstökös a legnagyobb ismert égitest, amely ismételten elhalad a Föld mellett: a magja 26 km átmérőjű.