Segítség! Csípős lett a leves, sós a gombaszósz!

Jellemzően a szombat „az én napom”, igaz, a dallal ellentétben én nem a zenére és egy jó italra hangolom a testem, hanem főzésre. Alapvetően azt gondolom magamról, hogy nem tudok főzni, gyakorlott szakács egészen biztosan nem vagyok, bár a végeredmény általában jól sikerül, bárki megmondhatja, aki kóstolta a főztömet. (Nincsenek azért túl sokan…) Profi konyhaművész anyukával viszont dicsekedhetek, igaz, a párom szerint sajnos e tekintetben nem nagyon hasonlítok rá. Ritkán főzöm kétszer ugyanazt, a hagyományos helyett általában a különleges mellett teszem le a voksomat, és imádok díszíteni. Mindig recept alapján dolgozom, amit aztán menet közben néha átírok. De kell a stabil kiindulópont. Így történt ez most is, bár ezúttal a hatodik helyett a hét hetedik napján. Lehet, ez volt a baj. Már a vásárlást is baljós előjelek kísérték: éreztem, ahogy pipálgattam ki a megtalált hozzávalókat a telefonomon, hogy minden nehézkesebb a szokásosnál. Olyannyira elmerültem az összetevők listájában, hogy véletlenül egy úr kocsiját is eltoltam, pedig nem volt benne se gomba, se karaj, de még csak darált paprika sem. Bár utólag azt mondom, azzal lehet, jobban jártam volna… 

Erre az alkalomra tejfölös őszi zöldséglevest és spéci gombás szeletet néztem ki kedvenc gasztroportálomon, s ahogy hazaértem a bevásárlásból, neki is álltam a főzésnek. Végeláthatatlan gomba- és hagymapucolás következett, majd lassan összeállt a menü, jöhetett a kóstolás. A leves első kortyától konkrétan fuldokolni kezdtem: 

Mikor egy kis kiflivel lefojtottam a mellbe vágó ízélményt, kutatni kezdtem az okokat. Nem tudtam másra gyanakodni, mint arra az egy szem sárga étkezési paprikára, ami belekerült a cuccba, bár ezt kissé kétkedve fogadtam magam is. Ezen a problémán aztán gyorsan túlléptem: koncentráljunk a megoldásra, mentsük, ami még menthető. Kedvenc gasztroportál újra kinyit, lássuk, mit tanácsolnak a szakértők ilyen esetekre. 

Találtam listát a teendőkről: 

• hígítás vízzel, 
• ecet/citromlé, 
• cukor, 
• paradicsom/ketchup,
•  tejföl/tejszín. 

A cukrot, tejszínt, citromlevet leszámítva mindent bevetettem. Nem mondom, hogy teljesen ehetetlen lett a végeredmény, bár egy másik leves lett belőle, viszont még mindig brutál erős volt. El is ment a kedvem a folytatástól, csalódottan kezdtem el bepakolni a hűtőbe. Akkor láttam meg, hogy az Édes Anna helyett Erős Pistát vettem, ráadásul a recept által írt egy evőkanál helyett kettőt, ráadásul púposat tettem a levesbe, mondván: gazdagabb lesz az ízélmény. Nos, az lett.

S így, hogy végül sikeresen megoldottam a rejtélyt, bár kissé csalódottan, de folytattam a főzést a gombás szelettel. Szerintem amúgy ezt nem én rontottam el, első körben legalábbis: a recept volt hibás. Túl sok tejfölt írt. Ezt az ízt próbáltam elnyomni a házias zöldséges levesalappal, amit egy óvatlan pillanatban belepottyantottam a gombás szószba, teljesen elsózva azt. Ismét jött a korrekció: némi víz, natúr fűszer és egy doboz tejszín formájában. 

És nem segített ezen a sótlanra készített rizs sem.

Gondolkodtam: mindent kiborítsak-e azonnal?, de aztán bedobozoltam a menüt, mindkettővel teszünk egy újabb próbát, hátha az ízek időközben összeérnek… (Persze tudom: ez hiú ábránd, önáltatás csupán.) Otthon a sós rettenet kerül terítékre (a párom már biztosított, hogy észre sem fogja venni a kis malőrt, megígérte, így is elfogy majd az étel, mert „a szándék az jó volt, a többi nem számít”). A barátnőmnek pedig az erő(s)levesből viszek, hogy ő se maradjon ki a jóból. 

Tisztában vagyok vele, hogy ha valami csoda folytán fogy is valamennyi az exkluzív menüből, a zöme egészen biztosan a kukában landol. A  gyakorlott szakácsok azonban megszánhatnának néhány praktikával engem és a hozzám hasonló gyakorlatlan konyhatündéreket, hogy a következő balszerencsés vasárnapon, ha újra megszalad a só és az Erős Pista, hatékonyabb lehessen a kármentés…

Azoknak pedig, akik szeretik a csípőset, elárulom (kutakodás közben most olvastam valahol), hogy egyesek szerint az erős paprika szeretete ki nem élt kalandvágyra utal... Az pedig, ha a háziasszony elsózza az ételt, mindannyian tudjuk, mit jelent.