3 órája
Pókaszepetk születésnapjára
Szepetk, Pókafa községek már a középkorban létező települések voltak. Pókafa kisnemesi község, míg Szepetk gazdaközség volt. A két települést a Szepetki patak keskeny medre választotta el.
Forrás: Vikár Tibor
1943-ban Szepetk és Pókafa községek vezetősége a két falu közigazgatási egyesülése mellett döntött. A községek egyesítését hivatalosan 1943. október 23-án hagyták jóvá Pókaszepetk néven, így ezt a napot tekinthetjük Pókaszepetk születésnapjának.
A középkori Szepetk község a török 1664-es hadjárata következtében elnéptelenedett. Lakóinak egy része elmenekült, másik részét a török martalócok hurcolták el. A falu az 1720-as évekig Pusztahelyként szerepelt az összeírásokban. Területét a szomszédos községek használták legelőnek. Új földesura Festetics Kristóf 1724-ben újratelepíti Szepetk községet a Pest-Gráci országút mellett, ahol az út elágazott Zalaistvánd- Nagykapornak felé. Jelenleg az újratelepítési dokumentumok lappanganak valahol, viszont a levéltárban fennmaradt 1728-ból két hivatalos összeírás, mely Szepetk akkori állapotát részletesen leírja. Ebben a dokumentumban olvashatjuk, hogy 4 éve telepítették újjá a falut. Tizennégy szabadköltözésű jobbágycsalád élt 1728-ban Szepetken. Valószínűleg őket telepítette le 1724-ben Szepetken Festetics Kristóf. Ők az újkori falu alapítói. Név szerint: Németh Pál, Tóth Miklós, Tóth János, Siket Pál, Németh Lajos, Kozár Péter, Drimszky György, Benkős János, Kovács János, Gerencsér István, Kapos János, Simán István, Szabó András és Rárzinger György. A telepes családok ügyes- bajos dolgaival a bíró foglalkozott. A falualapítóknak sok munkájuk akadt, a bozótos, erdős földeket szántóföldekké kellett alakítani. Az irtások emberfeletti munkát igényeltek. 12db 1/8 és 2db 1 /16 telek volt a tizennégy jobbágygazda kezén. A Zala parton hat és fél kocsi írtásrétet tettek szabaddá a szorgos munkáskezek.
Szepetken újra megindult az élet. Az elődöket tisztelve a távoli romtemplom (ma a szepetki temető) környékét használták temetőnek. 1750-ben Szepetken húsz jobbágygazda, egy özvegy és egy zsellér (földnélküli jobbágy) élt. 55 igásállat és 28 fejőstehén volt a parasztgazdák tulajdonában. Az őszi gabonatermés 549 pozsonyi mérő, a tavaszi 270 pozsonyi mérő volt. 205 akó bor is termett a közeli lankás dombokon. Néhány gazda már méhészettel is foglalkozott. Szepetk község elindult a gazdasági virágzás, gyarapodás útján. Az elmúlt 300 év nyomán a térség egyik gazdasági, kulturális központja lett.
Vikár Tibor
