Az első vadászünnep a sohollári völgyben 1990-ben

A Zalai Hírlap tudósított az eseményről: „A szarvasbika szeme csak félig van hunyva, mintha ő is kíváncsi lenne még a körülötte nyüzsgő sokadalomra. Szőrén fényesen játszik a barna és arany, méltóságteljes kontrasztot alkotva a mélyzöld karéjos tölgyfalevelekkel, melyekbe az elejtett állatot burkolták. Ott fekszik „ravatalán”, a fenyőgallyakkal, szarvasagancsokkal díszített oltár előtt, a sohollári vadászháznál szombaton megrendezett ünnepélyes vadászati nyitány, a Hubertus-mise díszéül. Hömpölyög az emberár. A hatalmas fák árnyékában három zenekar is fújja, egy alsó-ausztriai, egy muraszombati vadászzenekar (kizárólag vadászkürtön, s vadászattal kapcsolatos zenét játszanak) és a zalaegerszegi fúvósok. A szentmiséhez a zalaegerszegi Mária Magdolna-plébánia énekkara, valamint Gellért Zoltán és vadászkürt kvartettje szolgál kíséretül. A szertartást dr. Renner Sándor zalahalápi plébános celebrálja Horváth Imre (Albin atya) búcsúszentlászlói ferences plébános közreműködésével. A ministránsok ezúttal erdészeti dolgozók egyenruhában. Nem akármilyen élmény a százéves fák alatt felállított oltár, a felcsendülő dallamok, a vadászruhás sokadalom.”

1991-ben Soholláron Horváth István Albin ferences atya a szentmisén így emlékezett: „Szent Hubertusz kultusza régtől hódít hazánkban is. Már a XII. századi Szelepesényi-kódex szól a nagy királyaink alapította csuti, csepeli, budafoki és hárosi placidról, Lestár, Eusták és Hubertusz tiszteletére emelt kolostorokról és templomokról. A hon védelmezői közé sorolva Hubertuszt, akinek kultusza elsősorban a déli országrészhez kapcsolódik. A megjelentek elé idézte Hubertusz – a pogány Nimródhoz kapcsolódó – alakját, erdők-mezők, tavak, vadászok, erdészek, lovasok szentjét.”