Felújításra vár a zalaegerszegi Szent Ilona-kápolna

A temetőről és kápolnáról évszázadokon keresztül egy szűr-szabó céh gondoskodott. Újkori történetéhez pedig az tartozik hozzá, hogy 1978-ban restaurálták az omló vakolatú kápolnát. A vizesedést azonban nem tudták megszüntetni, így idővel egyre romlott az épület állaga és a temető elhanyagolt lett, idéztük fel a múlt történéseit dr. Jász Lajosné írása alapján Stróber László apátplébánossal. Az egyházközségi választások után 1992 tavaszán alakult meg a temetőgondozói munkacsoport, őszén pedig a Szent Ilona-csoport szintén a Kálvária gondozásának igényével. Időközben az épület állapota rohamosan romlott, de szerencsére adakozásból, illetve a Mária Magdolna-plébánia, a Műemlékvédelem és a város önkormányzata által biztosított támogatásból megkezdődhetett felújítása 1996 tavaszán. A megszépült kápolnát 1997. augusztus 18-án, a Szent Ilona-napi búcsúi szentmisén adták át. 1999-ben a kápolna előtt álló megfeszített Krisztus keresztje, Fájdalmas Anya és Szent János evangélista szobrának felújítása is megtörtént a bástyafalban lévő 14 stációval együtt, melyek védőüveg-előlapot kaptak. 2000-ben a bástya részleges felújítása is megvalósult.

- Most ismét felújításra szorul. Egy műemléki rekonstrukciónál az első lépés mindig az épület alapos műemléki és építészeti felmérése, amit már megoldottunk az elmúlt évben a Mária Magdolna-plébánia költségére – ismertette Stróber László. - Miután első osztályú műemlékről van szó, olyan szintű védettséget élvez, hogy az Országos Építészeti Tervtanács tárgyalja majd a Szent Ilona-kápolna külső felújításának tervezetét. A torony és a tető igazából rendben van, a külső falazatát, illetve az esőcsatornákat kell megújítani. A vízelvezetést is megnyugtató módon kell megoldani, hogy a falak vizesedése elkerülhetővé váljon. Mindezen műszaki leírások alapján hagyja jóvá majd az Örökségvédelmi Hivatal a kápolna külső rekonstrukciójának tervét, melynek alapján kerülhet sor a beruházás költségvetésének meghatározására. Ez csak a kápolnáról szól, ez az elsődleges cél. Minden évben írnak ki műemlék-felújításra pályázatot, amellyel szeretnénk élni. Az 1756-ban felépített kápolna komoly értéket képvisel, reméljük, megvalósulhat újabb felújítása.

Stróber László elmondta, amennyiben pályázat útján lehetőségük lesz további források megszerzésére, akkor helyreállítják a kápolna előtti szoborcsoportot, valamint a temetőt körülvevő bástyafal nyugati oldalának még hiányzó tíz méteres szakaszát. Mint fogalmazott, a bástyafalba beépített 14 stáció dolgát is meg kell oldani. Ezeket a domborműveket annak idején ugyanis üveglappal fedték be. Emiatt nem tud szellőzni, folyton párás, főleg a déli részen lévők.

A kápolna történetével sokat foglalkozott dr. Jász Lajosné, aki egyik alapítója volt a Szent Ilona-csoportnak. A mai napig működik, fiatal családos közösség vette át az idősektől. Jelenleg ők gondozzák, kaszálnak, vigyázzák a Kálvária rendjét. A kápolnában ma már egy hónapban csak két szentmisét tartanak. Dr. Jász Lajosné írásából azt is tudjuk, hogy a kápolna a második világháborúig szinte változatlanul megőrizte a nagyböjti szertartásokhoz kapcsolódó imádságos helyét. Mindszenty-Pem József apátplébános idejében is nagyböjt péntekjein keresztúti ájtatosságot tartottak, nagypénteken Szent Sírt állítottak a kápolna oltára alatt, az oltárra kitett Oltáriszentség előtt imádkoztak a hívek. Nagyszombaton, megelőzve a plébániatemplomi körmenetet, feltámadási körmenet indult a közeli háztömb megkerülésével át a Csány téren, a húsvétvasárnapi szentmise után pedig a határjárók vonultak a hívekkel együtt a Kossuth Lajos utcán egészen a plébániatemplomig.