Egy életen át a közösségekért - Vattay Dénes

Az MMA díjátadó ünnepségét jelenlétével megtisztelte Sulyok Tamás köztársasági elnök, Varga Zsolt András, a Kúria elnöke, Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök 2024. június 21-én az MMA székházában, a Pesti Vigadóban. Az eseményen köszöntő beszédet mondott Hankó Balázs kinevezett kulturális és innovációs miniszter.

„Az MMA köztestületi díjainak öt kategóriája a művészet társadalomban betöltött szerepére irányítja a figyelmet” – fogalmazott Turi Attila elnök a kitüntetések átadásakor. A köztestületi díjakat a magyar szellemi élet azon jeles képviselői kapják, akik kiemelkedő munkásságuk, életművük révén maradandót alkottak a művészet, a művészetelmélet vagy a művészetszervezés területén. Odaadó, bátor és áldozatos tevékenységükkel hozzájárultak a magyar művészet közkinccsé tételéhez és a kultúránkban rejlő értékek tartós megőrzéséhez. Az MMA elnöke Széchenyi István példáját említve kiemelte, felemelő érzés megtapasztalni, hogy évszázadok elteltével is vannak, akik a tehetség mellé az elhivatottságot is örökül kapják, és életpéldájukon keresztül továbbadják az utánuk következőknek.

Hankó Balázs kinevezett kulturális és innovációs miniszter ünnepi beszédében elmondta: az elmúlt évek alatt a Magyar Művészeti Akadémia népes erős intézménycsaláddá fejlődött, a fiatalabb korosztály számára kialakította ösztöndíjprogramját, és létrehozta regionális központjait. Az MMA célja, hogy az ország hét régiójában is tevékenykedve, a hazai és a határon túli magyarlakta területek művészeti, kulturális életében meghatározó szereplő legyen.

„A magyar kultúrát mindenki számára elérhetővé, vonzóvá kell tennünk, hogy az életünk mindennapi részévé váljék – erősítette meg Hankó Balázs. – Egyszerűnek hangzó, felemelő, de egyáltalán nem könnyű feladat ez, amelyben a mi felelősségünk, hogy közösen olyan struktúrákat alkossunk, amelyek segítik a kultúra minél szélesebb körbe való eljutását. Egyszerre kell a népi kultúrát, hagyományainkat, az anyanyelv ápolását mindennapjaink részeként megtartani, és a magas kultúra alkotásait is megvédeni mindazon hatásoktól, melyek manapság azt kikezdik. Hagyományaink az identitásunk, létezésünk legelemibb alkotói. Közös missziónk nem lehet más, mint nemzeti identitásunkat büszkén megőrizni, és a magyar kulturális élet értékközvetítő szerepét megerősíteni!”

A Magyar Művészeti Akadémia Kováts Flórián Emlékérmét Vattay Dénes népművelő kapta, akinek tevékenységét a lokalitás, a helyi közösségek szolgálata iránti szoros elköteleződés, az új megoldások folyamatos keresése jellemezi. Vattay Dénes segítője volt a zalai színjátszómozgalomnak, később a művelődési házak országos szakmamegújító programjának, a Nyitott Ház kísérletnek is. Szerteágazó közösségi tevékenységeit – mint a helyi sajtó organizálása, közösségi programszervezés, ifjúsági önkormányzatok segítése, francia-magyar nemzetközi kapcsolatok építése, kistérségi együttműködések kialakítása – minden alkalommal az élő közösség szolgálata, a párbeszédteremtés motiválta. Vattay Dénes a kitüntetés átvételekor felelevenítette az egykori közös együttműködést Turi Attilával, és megköszönte, hogy neki ítélték a barátja és kollégája, Kováts Flórián emlékére alapított díjat. 

A Magyar Művészeti Akadémia Aranyérmét a Fortepan szabad felhasználású, közösségi fotóarchívumnak ítélte a Magyar Művészeti Akadémia. A fotóarchívumot 2010 őszén alapították, elődjét két barát, Tamási Miklós és Szepessy Ákos hozta létre az 1980-as években. A gyűjtemény érdekessége, hogy a képek ingyen, pusztán forrásmegjelöléssel szabadon használhatók, ami az egyre emelkedő felhasználói díjak korában felbecsülhetetlen jelentőségű adomány. A gyűjtemény darabjai Magyarország hétköznapjait mutatják be a 19. század végétől 1990-ig. A Fortepan szerteágazó tevékenysége a fotók kutatásából, gyűjtéséből, rendszerezéséből, feldolgozásából, megőrzéséből áll, amelyek a későbbiekben történelmi, szociológiai, építészeti, művészeti vagy kulturális antropológiai vizsgálatok alapanyagául szolgálhatnak.

A kép azé, aki nézi, ez a mi jelmondatunk – jelentette ki Török András művelődéstörténész, a Fortepan önkéntes menedzsere köszönő szavaiban. „A képeket nem tekintjük a sajátunknak, csak megőrzésre, terjesztésre vesszük át, és az eredetit alapesetben visszaadjuk a családoknak, hiszen ott van az a legjobb helyen – mondta. – Jelenleg 197 ezer 900 fénykép található a gyűjteményben, nagy felbontásban, és minden fotó ingyenesen tölthető le, önkiszolgáló módon.”

A Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Írói Díjában részesült Banner Zoltán művészettörténész, művészeti író, költő és előadóművész. A laudációban elhangzott: Banner Zoltán művészetszervezői tevékenysége kiemelkedő mind Romániában, mind Magyarországon. A díjazott számos képzőművészeti kiállítást rendezett, művészeti katalógusokat szerkesztett, rádióban és televízióban is bemutatta, népszerűsítette Erdély 20. századi művészeti alkotásait. Legjelentősebb műveinek egyike az „Erdélyi magyar művészet a XX. században” (Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1990). 

Banner Zoltán írásaiban, rádiószerepléseiben számos jeles képzőművészünk életművének méltatója, elemzője. 92 évesen is aktív résztvevője a magyar művészeti életnek. Ezt szavaival is bizonyította: „Ez a díj olyan posztamens, ahonnan magasabbról kiálthatom világgá az igazságom – mondta. – Az én igazságom pedig az erdélyi magyar művészet igazsága: a megőrzés és a megmaradás missziója.”

A Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjában részesült Schrammel Imre keramikus-szobrászművész, a nemzet művésze. A laudáció kiemelte: Schrammel Imre összetett, a magyar kerámiaművészetet gazdagító alkotói, művészetnevelői, művészetszervezői, művészetképviseleti tevékenysége a mai napig meghatározó. Műveinek együttese a korai hollóházi tárgyaktól a konstruktív alakzatokon, a fegyverrel átlőtt-roncsolt szabályos plasztikákon, a madártetem-maradványok kompozícióin, a mitológiai és bibliai alakok fájdalmasan deformált alakjain át a karneváli, tündöklő színekben játszó mázas porcelánfigurákig, majd a csendélet-plasztikákig és az állatszobrokig ível. A kitüntetett a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskola mellett Pécsett is tanítványok százait készítette fel és indította el a művészpályán. Schrammel Imre 1992-ben 21 társával együtt alapító tagja volt a Makovecz Imre vezette Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezetnek.

„Meg vagyok hatva, hogy ezt a nagy megtiszteltetést a művésztársaimtól kaptam. Erre igazán büszke lehetek” – tolmácsolta Szunyoghy András festő- és grafikusművész, az MMA rendes tagja Schrammel Imre szavait. – A II. világháborút követően a szilikátok robbanásszerű fejlődése a művészetelmélet felfogását is megváltoztatta, ezért szükségesnek tartottam naplószerűen leírni, lerajzolni a mindenkor aktuális helyzetet. Most ezeknek a naplóimnak a rendezésével foglalkozom. Negyven év anyaga jött össze 1984-től napjainkig: 36 kötetbe rögzítettem mindazt, amit ebben az ellentmondásokkal és váratlan fordulatokkal teli időszakban megéltem.” 

A Magyar Művészeti Akadémia Életműdíjában részesült 2024-ben Ilia Mihály irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, akinek kutatási területe a Nyugat első nemzedéke, a két világháború közötti és a határokon túli magyar irodalom története. A kitüntetett neve elválaszthatatlan a Tiszatáj folyóiratétól, amely Ilia Mihály főszerkesztősége idején emelkedett országos színvonalú periodikává. A hetvenes évek elején az elsők között írt Kányádi Sándorról, Sütő Andrásról, Bálint Tiborról, Farkas Árpádról – az erdélyi magyar irodalom nagy évtizedét főképpen ő tudatosította idehaza. Publikációi mellett kiemelkedő jelentőséggel bír levelezése is, amelyben összekötő szerepet ellátva hívja fel a figyelmet a szellemi értékekre és kapcsolódásokra. 

Ilia Mihály az életműdíj átvételekor felidézte a pillanatot, amikor rádöbbent: arról az irodalomról, amely a trianoni békeszerződés után Magyarországon kívül került, nem beszélnek az egyetemen. Mintha valami titok övezné – nem tanítják. Ezért is fordult a figyelme a határon túli irodalom felé. 

A díjátadó művészeti programjában közreműködtek az MMA ösztöndíjasai: Soós Réka népdalénekes, Csabay Domonkos zongoraművész és Csiby Gergely színművész, Darabos Péter táncművész partnere Nemcsényi Alíz volt, kísért: Puskó Márton prímás és zenekara. Az esemény moderátora Zavaros Eszter operaénekes, az MMA korábbi ösztöndíjasa volt.

Interjú

Egy életen át a közösségekért 

Vattay Dénes népművelő kapta a Kováts Flórián Emlékérmet

Nem tartja romantikusnak, hogy a Fasori Evangélikus Gimnáziumból haza kellett térnie Zalaszentgrótra, hiszen „csak” annyi oka volt, hogy az intézményt erőszakkal bezárták. Egész pályája, élete a közösségszervezés körül telt. Alapítója, építője a zalaszentgróti művelődési háznak, s megalkuvás nélkül vezette azt 1993-ig. Vattay Dénes 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia Kováts Flórián Emlékérmét vehette át. Egyike azoknak, akik még ismerték s együtt is dolgoztak a köztestület egykori, első titkárával. 

– Hogyan fogadta az elismerést?
– Először meglepődtem. Én 2011 óta már nem dolgozom ebben a körben, korábban követtem az akadémia életét, különösen abban az időben, amikor köztestületté alakulhatott. A kezdetektől részt vettem ezekben a folyamatokban. A Népművelési Intézet Művelődési Osztályán egy szakmai kollégiumba tartoztunk Makovecz Imrével és Kováts Flóriánnal. Emlékszem azokra az időkre, amikor Flóri tevékenysége elkezdődött, még az egyesületben, és a betegség idejére is emlékszem. Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam az értesítést, hogy a fölterjesztést elfogadta a köztestület. Aztán természetesen a családomnak is elmondtam, a hitvesemmel együtt örültek.

– Mire emlékszik legszívesebben abból a munkából, amelyet Zalaszentgróton és másutt a közösségért vállalt? Van-e a mai napig meghatározó élménye?
– Büszke vagyok arra, hogy a népművelés megújításáért több kísérletben is részt vettem odahaza. És ezek a kísérletek sikeresek voltak. Nem központi helyről várt utasítások szerint szerveződött a művelődési ház munkája, hanem az ott élő emberek igényei szerint alakultak ki a programok. Az ottani tudás közösségi tudássá válásának köszönhetően jöttek létre szakkörök, klubok, egyesületek. Aztán nagyon szívesen emlékszem a városi televízió megalapítására, ami egy elég zűrös időszakban történt. A rendszerváltást követően a helyi pártok küzdöttek a televízió programjának a befolyásolásáért, aminek próbáltam ellenállni, végül el is vették tőlem, de természetesen a mai napig működik. Örömmel gondolok vissza a Főzőférfiak Társaságának a megalakulására. Ez egy ürügy volt, olyan férfiak gyülekeztek, akiknek valamilyen közük volt a gasztronómiához, de valójában közéleti klubot alakítottak.
Emlékszem a képzőművészeti kiállításokra, kitűnő színházi programokra. Ifjúsági bérletet kínáltunk a Metró, az Omega, az LGT zenekarok fellépésével. Az Életemről, munkámról című sorozatban olyan sportolókat láttunk vendégül, mint a kenus Wichmann Tamás vagy az öttusa-világbajnok Balczó András. Kiváló művészek léptek fel, Mensáros László, Bessenyei Ferenc, Psota Irén, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Darvas Iván.

Jó felidézni, hogy a Közösségszolgálat Alapítvány munkatársaként résztvevője voltam olyan egyesületek megalakításának, mint a Civil Közösségi Házak Magyarországi Egyesülete, vagy egy önkormányzati szövetségnek voltam ügyvezető titkára, amely aztán egy brüsszeli ernyőszervezet tagja lett. A Közösségfejlesztők Egyesületet tizenegyen alapítottuk 1984-ben, aztán egy időben a Zala Megyei Népművelők Egyesületének elnöke voltam Flóri után. 

– Mit gondol, nehezebb lenne ma megszervezni egy művelődési házat egészen a kezdetektől, mint akkor, amikor ön kezdte Zalaszentgróton?
– Tulajdonképpen azt hiszem, hogy sokkal könnyebb, mint akkor. Sok mindenben mást kéne csinálni. A mi munkánk – nemcsak én csináltam ezt egyedül az országban, hanem nagyon sokan – a kultúra közvetítése. A kultúraközvetítés nagyon fontos, de nem elsődleges. Zalaszentgróton rengetegen foglalkoznak szőlészettel, az oltvány-előállítástól a borkészítésig. Sikerült őket bevonni egy szakkörbe, ahová szakembert lehetett hívni, együtt rendeltük meg a növényvédő szereket. Elvittük őket Franciaországba megtanulni azt, hogyan lehet vegyszerek nélkül is kitűnő bort előállítani. 

Most ezek a feladatok még szükségesebbek, hogy közösségek jöjjenek létre. Nem biztos, hogy elsősorban táncolni vagy zenélni kell, hanem legyen olyan közéleti hely, ahol meg lehet vitatni azokat a kérdéseket, amelyeket az emberek egymás között az utcán, a boltban vagy családi körben beszélnek meg, és nincs visszhangjuk. 

– Ha ma egy fiatal megkérdezné, hogyan kell nekikezdeni a közösségszervezésnek, mit mondana neki? 
– Meg kell ismerni azt a közeget, ahova kerül, a település, az ott lakók múltját. Milyen volt az elmúlt időszakban, milyen közösségekben éltek, milyen igényeik vannak az embereknek. Alapvetően azt a tanácsot adnám, hogy a helyi szokásokra, életmódra építse a programját. Semmiképp ne várjon máshonnan érkező javaslatokat. Akkor lesz sikeres.