Sujánszky Jenő története: egy balatoni fiú a forradalomban

Sujánszky Jenő (1929-2022) Siófokon, egy jómódú patikuscsaládban nőtt fel. A kőszegi kadétiskolából Nagyváradra, a tüzérekhez került. A szovjet csapatok előrenyomulásakor hadifogságba esett, ahonnan megszökött. Családját a Rákosi-korszak beköszöntekor kiutasították Siófokról, mindenüktől megfosztva Budapestre kényszerültek. Sujánszky Jenőnek „osztályidegensége” miatt nem engedték az egyetem befejezését. Igazságérzete, a családját ért szenvedések hatására 1949-től ellenálló csoport szervezésébe kezdett a szovjet hatalom megdöntésére.

A forradalom eszmei gyökereit a pártállami diktatúra 1948-as kialakulása után szerveződő ellenállócsoportokban találhatjuk. Az egyik ilyen volt a különleges nevű Mezartin szervezet, melynek Sujánszky Jenő állt az élére. 

A Mezartin szervezet élére állt Sujánszky Jenő

A Mezartint 1948-ban kezdték szervezni, a csapat magját egykori kőszegi hadapródiskolások alkották. Céljuk egyértelműen a szovjet típusú magyar politikai rendszer megdöntése volt, s szervezetük nagyon jól átgondolt szisztéma alapján működött. Abban bíztak, hogy a pattanásig feszülő hidegháborús években az Egyesült Államok a „Nagy Testvér” ellen fordul majd, s egy nemzetközi konfliktusból kiinduló belső zavargás esetén megtámadják a rádió épületét, illetve partizánakciókat hajtanak végre. Tervbe vették a lakihegyi adótorony megszerzését is, és fegyverraktárak elfoglalását, a politikai foglyok kiszabadítását, azaz lényegében egy forradalom kirobbantását. Katonai (tüzér-, gyalogos- és gyorsfegyvernembeli kiképzésben való részvételük) és szakmai felkészültségük megvolt hozzá. A Mezartin 1955 végére kb. 40-50 fős létszámmal büszkélkedhetett, s tulajdonképpen évekig működött úgy, hogy a szervezkedést a legnagyobb titokban tudták tartani. Általában a fővárosi Bristolban, a Britanniában vagy az Astoriában találkoztak, ahol táncos mulatság keretében és lányok társaságában – de mégis „sub rosa” – cserélhettek információkat. 

1953-ban összeköttetésbe kerültek egy másik ellenállási szervezettel, a Mozgópostások Csoportjával, amely addigra már jó kapcsolatokat épített ki a Nyugattal. Azonban a Mozgópostásokat 1954 végén a párt ökle, Péter Gábor ÁVH-ja felfedezte, így a Mezartin napjai is meg voltak számlálva: a forradalom előtti hónapokban a szervezet nagy részét felszámolták, az első 17 vádlott nyílt bírósági tárgyalását a Markó utcában tartották. A Sztálin halála utáni enyhülésnek köszönhetően a kiszabott büntetés viszonylag „enyhének” mondható. Sujánszky Jenő 17 évet, a másodrendű vádlott „csak” 13-at kapott. A meglepően enyhe ítélet okáról a fiatalok a kőbányai gyűjtőfogházban értesültek a börtönőröktől: az SZKP XX. kongresszusa és Hruscsov Sztálin bűneit leleplező beszéde hatására menekültek meg a kötél általi haláltól. A Mezartin vezetőjére végül 13 évet, a másodrendű vádlottra pedig kilencet róttak ki. Az ellenállási szervezet második csoportjának tárgyalására már nem került sor, a forradalom kitörése nem várt változásokat hozott. A kőbányai gyűjtőfogház rabjai, köztük a Mezartin tagjai hamarosan kiszabadultak, és bekapcsolódtak az október 23-án kitörő forradalomba, ahol szerepvállalásuk és az azt követő meghurcolásuk szintén drámába illő.

Meghurcolásuk drámába illő

Sujánszky, ahogy szabadult a kőbányai gyűjtőfogházból, 1956. november 1-jétől a Pongrátz Gergely által vezetett Corvin köziek mellé szegődött. Itt harcolt november 9-ig. Börtönmúltja és szabadságharcos részvétele miatt nem volt kétséges, hogy példátlan megtorlásban lenne része, ezért hosszú bujkálást követően 1957. november végén, sok bonyodalom közepette hagyta el Magyarországot. Franciaországban telepedett le, ahol a franciaországi Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke lett. Az emigrációban végig a magyar szabadságeszményt képviselte, élete végéig megfigyelték, Hruscsov franciaországi látogatásakor Korzikára száműzték, házi őrizetbe… Édesanyja 1986-os temetésére nem utazhatott haza, csak 1990-ben léphetett újból szülőföldjére.

Sujánszky Jenő egész életútja megrázó és felemelő egyben, olyan, mint egy görög dráma. Rendkívüli életművet hagyott maga után, megírta életeseményeinek történelmi hátterét, levelezett, nyilatkozott, nagy aktivitással élt és nem hagyta elaludni az ’56-os lángot. A magyar szabadságharc olykor feledésbe merülő évfordulóján mindenképp emlékezni kell róla, a balatoni fiúról, aki ha kényszerűségből oly távolra is került hazájától, holta után mégis hazatérhetett örökre: 2022. májusában egy napsütéses délelőtt, katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra, a fővárosi Új Köztemető 300-as parcellájába, a Nemzeti Gyászpark szabadságharcos elhunytjai közé.

dr. Kovács Emőke