A fiatal kanizsai játékosokból álló női kézilabdacsapat két szezont is szerepelt az élvonalban

- Kőszegen nőttem fel, általános iskolásként 14 évesen kézilabdacsapatunkkal országos úttörő olimpiát nyertünk - mesélte Deregi László. - Ezen a mérkőzésen már megkeresett a Budapesti Elektromos, így a középiskolát is a fővárosban végeztem, s kapusként teljesítettem a klubnál: az NB I.-es ifjúsági csapatában szerepeltem, válogatott kerettag lettem. Az élsport helyett azonban a továbbtanulást választottam: a szombathelyi főiskolán matematika-testnevelés szakon diplomáztam. Persze közben a kézilabdát sem hagytam abba, a főiskola gárdáját az NB II.-ig juttattuk. Aztán visszaköltöztem a szülővárosomba és sportfelügyelő lettem. Később a Testnevelési Egyetemen kézilabda szakedzői diplomát szereztem, s innentől trénerként szerepeltem.

Deregi László ezután több együttest is edzett. Ajkán fiúkkal az NB II.-ben dolgozott, majd az NB I/B-s Tapolca következett. A második évben bajnokok lettek és mehettek volna az NB I.-be. De csarnok hiányában nem vállalták az indulást. 1987-ben Nagykanizsán, a Tungsramban folytatta a fiúkkal az NB I/B-ben. Aztán közben az Olajbányász női egysége felkerült az NB I.-be, két szezonban is (1990-1991, 1991-1992) a Nagykanizsai Olajbányász SE NB I.-es női csapatának trénereként tevékenykedett.

- A sors furcsa fintora, hogy épp edzősködésem alatt volt a kanizsai női csapat először és utoljára az élvonal tagja - folytatta. - A gárda előttem Uszoki Lászlóval és Cséplő Lászlóval harcolta ki a feljutást. Az volt a cél, hogy ezt a többnyire fiatalokból álló gárdát tartsuk benn az élvonalban. Ez az első évben sikerült, még akkor is, ha osztályozót kellett játszanunk. Siti Bea 17 éves, testvére, Eszter serdülőkorú volt, ilyen fiatal összeállítás egyetlen ellenfél együttesben sem volt. A következő évben nem érkezett erősítés, ezért fél év után elváltam tőlük. A csapatban több, még ma is ismert játékosom volt: Gombor, Siti Beáta, Szántó, Horváthné, Mátyás Aguszta, Siti Eszter, Szloboda, Vass, Tokorcsi, Pető és Szőkéné. A legjobb élményem hozzájuk kötődik, hiszen ott akkor ők megmutathatták magukat, legendás klubok ellen harcolhattak, s annyira megszerették a kézilabdát, hogy többen örökre elköteleződtek a sportág mellett. Jó érzés volt látni csillogó szemüket, amikor pályára léptek.

Deregi László visszament tanítani, és „elcsábult” a média világába. Dolgozott televíziónál, rádiónál, helyi és országos lapoknál. A Zalai Hírlapnál sportújságíróként kezdett 1992-ben, majd később közélettel is foglalkozott öt éven át. Időközben,  Keszei Ferenc elnöksége idején, a női csapat átkerült a MÁV NTE-hez, és visszahívták edzőnek, felvitte a csapatot az NB II.-ből az NB I/B-be.

Jelenleg, nyugdíjas évei alatt, Nagykanizsa palini városrészében, az Inkey-iskolában matematikát és testnevelést tanít az általános iskolásoknak.

Deregi László a stafétát Korpics Krisztián egykori NB II.-es labdarúgónak adta át.