Három napig a Városi Forradalmi Bizottság elnöke volt

Szerencsés Rudolf (1927- 1997) az ELTE-n 1953-ban földrajz-történelem szakon végzett, aktív közéleti emberként oktatott a tanítóképzőben, diákjai és kollégái előtt nagy tekintélyre tesz szert. Táborokat, sporteseményeket, színdarabokat szervezett, együtt lakott a kollégiumban a tanulókkal, részt vett mindennapjaikban. 56-ban végzős osztályával érettségire készült, közben sportpályát építettek. „Saját meggyőződésem, mely a szocializmus építése során elkövetett hibák miatt alakult ki, sorsszerűen sodort az eseményekbe” – írta 1959-ben, letöltött börtönbüntetése után.

Szerencsés Rudolf 1956 október 26-án a Nemzeti dalt szavalta a Csány-szobornál. A fiatal tanár ott volt a Győrbe utazó zalai forradalmi delegációban, s mint a pedagógusok vezetője került november 2-án a Városi Forradalmi Bizottság élére. „A szovjetek maradjanak a városon kívül, folytatódjék a munka, az ávósokat majd bíróság vonja felelősségre” – így szóltak a vezetése alatt született legfontosabb elhatározások. Ideje azonban nem maradt a megvalósításra, az orosz tankok bevonultak. Őt 1957 márciusában tartóztatták le, a börtön után pályája kettétört, nem taníthatott, egy ideig Heves megyei szülőfalujában élt 1960-ban, 61-ben született két fiával és feleségével. Végül Komlón lehetett újra gimnáziumi tanár, 1987-ben ment nyugdíjba, 1989-ben rehabilitálták, 1991-ben 56-os emlékérem kitüntetést adományozott számára a Magyar Köztársaság. Hetvenévesen halt meg.

– Szerencsés Rudolf védte a várható megtorlástól a diákjait – idézte a múltat egyik tanítványa, amikor 2006-ban emléktáblát helyeztek el az egykori tanítóképző, ma Mindszenty-iskola falán.