Hat bíborszín darumadár: Grimm mese keleti stílusban

Bevallom, ha nem igézett volna meg első látásra a lágy színeivel és lélegzetelállító élfestésével a Hat bíborszín darumadár magyar kiadása, bizonyára soha életben nem vettem volna kézbe. A Hat hattyú című Grimm mese, - ami alapján ez a könyv is készült - sosem tartozott a kedvenceim közé, ráadásul kicsit idősnek is éreztem magam egy ehhez hasonló történethez. Nem is tévedhettem volna nagyobbat...

Az írónőről

Elizabeth Lim neve valószínűleg azoknak lehet ismerős, akik kedvelik a romantikus fantasy-t. Magyarul a Hat bíborszín darumadáron és annak folytatásán kívül a Disney meséken alapuló Sorsfordító történetek könyvsorozat két részét, az Ez hát a szerelem (Hamupipőke), valamint a Fénytörések (Mulan) című regényeket olvashatjuk tőle. Lim nagyon jó érzékkel építi fel a szereplőit, történetei egytől-egyig könnyen olvashatóak, akár a fiatalabb közönség számára is. Visszatérő témája a keleti kultúra és a mesék – ezek a motívumok szinte minden könyvében jelen vannak. 

Ismerős történet új köntösben

Főszereplőnk a 16 éves nagyszájú és vadóc Shiori egy gyönyörű ország, Kiata félárva hercegnője. Egy olyan világban él, ahol a mágia a legnagyobb tabu, hiszen úgy hiszik, a varázslattal bíró emberek vére ki tudja szabadítani a közeli hegyekbe zárt démonokat. Shiori a császár egyetlen lánya, családjával – különösen hat fivérével – nagyon szoros a kapcsolata, így valóságos hidegzuhanyként éri, amikor akarata ellenére akarják feleségül adni egy vidéki földesúr fiához, Takkanhoz. A hercegnőnek persze esze ágában sincs férjez menni, ráadásul eljegyzése reggelén előtör titkolt varázsereje, ami felkelti mostohaanyja, Raikama figyelmét. Kiderül, hogy az asszonynak is vannak képességei, s a hercegnőt súlyos átokkal sújtja, hat testvérét pedig darumadárrá változtatja. 

Innentől gyökeres fordulatot vesz főhősünk sorsa: távol kerül korábbi életétől, nem adhat ki hangot, nem írhat – mivel, ha megteszi, testvérei az életükkel fizetnek. Nincs könnyű dolga: a teljes ismeretlenségben, szegényen és szavak nélkül kell megmentenie testvéreit.

Egyedi személyiségek

Az alaptörténet sokaknak ismerős lehet, de azért bőven okoz meglepetéseket Elizabeth Lim regénye. Elsőként talán a távoli Japán ihlette helyszín, ami még egyedibbé varázsolja az átiratot. Bár a borító szépen sugallja a könyv hangulatát, egyeseknek meglepő lehet, hogy a regényben jócskán akad vér és halál, valamit egészen sötét fordulatok.

Shiori lehetett volna egy „sablonos” hercegnő is, ám szerencsére Lim írói tehetsége leginkább a karakteralkotásban teljesedik ki. Az elején egy elkényeztetett, nagyszájú, haspók tini, akinek megvannak ugyan a hibái, de rendkívül szerethető. Shiori motivációi is teljesen érthetőek, semmi nem történik „csak úgy” – ami valljuk be, a legtöbb népszerű fiatal felnőtteknek szóló fantasy regényben nem mindig van így. A lány csodálatos karakterfejlődésen megy át a könyv végére - érezhetően felnő. Olvasóként végig drukkolunk neki, egy-egy jelenet pedig annyira szívbe markoló, hogy a legerősebbek szemébe is könnyet csalhat.

Shiori mostohaanyja, Raikama azonban még nála is jobban megírt szereplő. A nő titokzatos és izgalmas, hősnőnkkel való kapcsolata pedig nagyon összetett. Nem egy klasszikus „gonosz” mostoha, jóval több annál - s talán ez is teszi annyira félelmetessé.

Nemcsak Raikama és Shiori vannak ennyire jól megírva: talán nem is volt olyan szereplő, aki ne lett volna érdekes. Seryu, az emberré változó sárkány nagyszerű társa Shiorinak, akárcsak a lány legjobb barátja Kiki, a papírból hajtogatott madár, aki egy varázslat által kel életre. Az elhagyott vőlegény, Takkan egy igazi jóravaló, aranyszívű fiú, Shiorival közös jelenetei pedig rendkívül szórakoztatóak.

Összességében egy kiváló történet elevenedik meg a lapokon, ami nemcsak romantikus, de sokszor nagyon megdöbbentő is. Rengeteg a váratlan fordulat, ami miatt nagyon gyorsan olvastatja magát. Ha pedig nem volt elég Kiata világából, már rohanhatunk is a könyvesboltba a folytatásért, A sárkány ígéretért.